A tonhalfélék teste többé-kevésbé hosszan megnyúlt, de torpedószerűen áramvonalas, pikkelyek csak az oldalvonal mentén, valamint a mellen és a háton, az első hátúszó végéig fedik őket, amit korzett-nek nevezünk. Erősen fejlett véredényrendszerük alapján a melegvérű állatokhoz sorolhatóak, hiszen testhőmérsékletük magasabb, mint a víz hőmérséklete, és élénk állapotban 6 és 12 Celsius között mozog. A tonhalak angol neve a „tuna” ami eredetileg a görög „tonnos” szóból ered, melynek jelentése szabad fordításban - gyors, villámgyors. A tonhal rászolgált a nevére, hiszen a kékúszójú tonhal végsebessége elérheti a 99,2 kilométer/óra sebességet, szóval egy igazi úszóbajokkal van dolgunk. Egyike a legfürgébb és a legnagyobb halaknak: a tonhalat a tengeri állatok „Ferrarijaként” szokták emlegetni. Mozgáskényszere létfontosságú, ugyanis kopoltyúi csak akkor működnek, ha úszik, ezért szakadatlanul mozgásban van, még alvás közben is.
A tonhalfélék, világszerte, a legfontosabb haszonhalak közé tartoznak, bár a dél-európai országok óriási (hal-nagybani) piacain kapható friss tonhal, a teljes kifogott mennyiségnek csupán elenyésző hányadát teszi ki. A nagy üzletet a vezető halásznemzetek, főként Japán, valamint a feldolgozóipar könyveli el. Viszont az olyan különlegességekért, mint pl. a szicíliai latume, vagyis a tonhal spermájáért, a haltejért csak az igazi ínyencek tudnak lelkesedni.
A tonhalak családjába, több különböző néven ismert tonhal tartozik ilyenek lehetnek például:
Kékúszójú tonhal, angolul Atlantic bluefin tuna (Thunnus thynnus) melyek elterjedési területe az Atlanti-óceán északi részétől az Azori-szigetekig, a Földközi-tenger, a Fekete-tenger és a Csendes-óceán északi részén, Japán barátaink nagy örömére. Igazán nagyra meg tudnak nőni, és az óriás példányok elérhetik a 700 kg nagyságot is, de a legtöbb példány nem hosszabb 2 méternél.
Hosszú úszójú tonhal, angolul Albacore tuna (Thunnus alalunga) mely, az egész világon elterjedt halfaj, Európában az Azori-szigetektől- Írországig és a Földközi-tengerben sok helyütt előfordul. Lényegesen kisebb rokonánál, csupán 1,3 méter nagyságúra nő meg és a közönséges tonhaltól (bluefin tuna) nagyszerűen megkülönböztethető, hosszú mellúszói és fehér húsa által.
Nagyobb méretű rokona a Sárgaúszójú tonhal, angolul Yellowfin tuna (Thunnus albacares) mely elérheti az 1,9 méter hosszúságot és a 200 kg-os súlyt is. Elterjedt mind az Atlanti, mind a Csendes-óceánban.
Az Atlanti vagy más néven fekete úszójú tonhal, angolul Blackfin tuna (Thunnus atlanticus) az Atlanti-óceán nyugati részén él, és legfőképpen Florida partjainál halásszák.
Utolsó főszereplőnk a kedvencem a Csíkoshasú tonhal, angolul skipjack tuna (Katsuwonus pelamis) melyet egész évben halászhatják, és az egész világon ennek a fajnak a legnagyobb a kereskedelmi jelentősége. max 80 cm nagyságúra nő meg és ezüstös hasán 4-5 hosszanti sáv található. Húsa nagyon ízletes és nem olyan száraz, mint a közönséges tonhalé, grillezve fenséges.
Az összes tonhalfajta aktív ragadozó életmódot folytat és a testük alakja az évszázadok alatt egy dolog miatt fejlődött torpedó alakúra, ez pedig a gyors és még gyorsabb úszás. A gyors úszás mely a vadászathoz és a meneküléshez kell. A tonhalak húsának a színe a rózsaszíntől a sötétvörösig terjedhet és a vöröses elszíneződés a MIOGLOBIN nevű oxigént megkötő molekulától van, mely nagy mennyiségben van jelen a tonhalak szervezetében. Ez a molekula a tonhalak esetében a többszöröse az átlagosnak, és az a feladata hogy segítsen megkötni minél több oxigént az izomszövetben, ami miatt, módosul az izomszövet sejtállománya, felgyorsul a vérkeringés, felmelegednek az izmok, ami azt eredményezi, hogy a tonhalak gyorsabban tudnak úszni az átlagos halaknál.